2012. február 12., vasárnap

Oldódás

A hangok a fejemben egyre csak azt hajtogatják, írjak. Mozdul a kezem, vésni akar, szavakat kaparni, belefaragni valamibe. Mindegy, hogy mibe, hogy hogyan, csak nyomot akar hagyni, mert a fejben már nincs hely. Hiába fülelek, hallgatom, mit sutyorognak odabenn, nem értem... túl régóta Kuss! már a nevük és túl régóta nem mert egy igazit sikítani egyik sem... Hát kivárom türelmesen, mit akarnak mondani, s ha világra kell, hát világra fogom hozni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése